Leltári száma: 2012.1.97.                  Leltári száma: 2012.1.101.      Leltári száma: 2012.1.98.

Méretei: hossza: 38 cm,                     Méretei: hossza: 37,5 cm,      Méretei: hossza:37,5 cm,

szélessége: 30 cm                              szélessége: 30 cm                  szélessége: 27 cm  

A 19. század folyamán és a 20. század elején a paraszti lakáskultúrában, különösen a római katolikus családoknál fontos szerepet kaptak a nyomdai sokszorosítással előállított szakrális képi ábrázolások, közismert nevükön a szentképek. Ezek a nyomatok széles körben elterjedtek és elsősorban a lakóházak reprezentatív terében, a tisztaszobák falain, az úgynevezett szentsarokban kaptak helyet. A szentképek nem csupán a ház lakóinak vallásos elköteleződését tükrözték, hanem esztétikai és díszítő szerepet is betöltöttek. A szent tárgyakhoz sok esetben személyes történetek, családi emlékek is kötődtek, például keresztelők, elsőáldozások esetleg zarándoklatok emlékeként őrizték meg. Leggyakrabban búcsújárások, falusi árusok, házalók révén szerezték be őket.

A Rétközi Múzeum néprajzi gyűjteményének évek óta része egy ajaki házbelső, mely Feskó Miklós és Feskó Miklósné, ajaki házaspár hagyatéka. A tájház kiállítása az ajaki tisztaszobán keresztül mutatja be a módosabb parasztcsalád lakáskultúráját. A komód környéke a szoba kultikus tere, rajta a szentek szobrai, fölötte szentképek. A szentsarokban, a komód fölött a falra függesztve láthatjuk a Mária megkoronázását ábrázoló szentképet aranyozott dombormintás keretezéssel, egy bronzszínű keretbe foglalt, színes virágkoszorúval díszített házi áldást és a gyermek Jézust ábrázoló szentképet.

A szent képek között a Mária megkoronázásának jelenete különösen népszerű volt, mivel a hívek számára Mária a közbenjáró és oltalmazó szerepét hangsúlyozza. A jelenet alapja Mária mennybevitele után a Szentháromság által történő megkoronázása, aki így vált a “mennyek királynőjévé”. A Máriát ábrázoló szentképek segítették a Máriával való lelki kapcsolat elmélyítését és a mindennapi vallásgyakorlást.

A házi áldásokat ábrázoló szentképek a katolikus és protestáns vallású közösségekben egyaránt elterjedt voltak. Középpontjukban a házi áldás szövege állt, amely a családi élet normáit és keresztény értékrendet foglalta össze. A szöveg, mint népies vallásos bölcsesség jelent meg, mely erkölcsi útmutatást is adott a ház népének. A képi megjelenítése változatos, gyakran virág-, galamb- vagy angyalmotívumok keretezték a szöveget.

A paraszti vallásosságban a kis Jézust ábrázoló szentképek a legkedveltebbek. Ezek a képek Jézus gyermekkori alakját jelenítik meg és elsősorban a szeretet, az ártatlanság, az isteni tisztaság és a megváltás ígéretének szimbólumai.

Irodalom:

Magyar Katolikus Lexikon (lexikon.katolikus.hu)

Magyar Néprajzi Lexikon. Szerk. Ortutay Gyula. Akadémiai Kiadó, Budapest 1977–1982.